És végre eljött a várva várt prágai randi. A napok, az utazás, minden olyan borzalmasan lassan telt. Egész nap nem tudtam semmit sem enni, annyira izgatott voltam. Átvettem a szobám kártyáját, még volt 3 óra a randevúig. Kitettem az ágyra az új nadrágot és inget, amit még otthon vásároltam.
Éppen meztelenül álltam a fürdőszobában és borotválkoztam, amikor kopogást hallottam. Gyorsan magamra kaptam a köntöst, és mentem ajtót nyitni. Ott állt Leonore Agostinelli 23 éves, olasz médiahallgató, és még mindig olyan dögös volt, mint legutóbb. Csak annyit mondott franciául a farokállító akcentusával, hogy: „Tu cherche de bonnes”, és nekem sem kellett több, magamhoz húztam és megcsókoltam.
Kis dráma azért volt, mert nem találtam meg az óvszert, de szerencsére elég hamar meglett, így fel tudtuk avatni az íróasztalt és az ablakpárkányt. Utána elmentünk vacsizni. Hazafelé egy szép régi ház kapujában nagyon lepippantott. Nem mozgott föl-le, csak a torkával szorította hol gyengébben, hol erősebben a farkamat. Nem kellett egy perc, hogy elélvezzek.
Másnap jött a könnyes búcsú. Leonore csak annyit mondott: „C’est que je sais bon sexe.” „Ezt nevezem én jó szexnek.” Most akkor beképzelt a drága vagy bókolni akart? Ajánlom, hogy az utóbbi…
