Egy kis eső, és totál beáll a város. Utálom. Nem késhettem el egy értekezletről, úgyhogy hagytam az autót és felpattantan egy Combino villamosra.
Csordultig tele volt, totál az ajtóhoz lapultam. Velem szemben állt egy nő, olyan befodrult aktakukac féle (bocs, véletlenül csinos irodista hölgyek), látszott, hogy zavarban van, mert túl közel kerültünk egymáshoz… Három megálló, csak három rövid megálló – mondogattam magamban. Mereven bámultam a kapaszkodó karomat és próbáltam fel sem venni a fékezések ritmusát.
Egyszer csak egy kezet éreztem a combomon, a farkam közelében. Kicsit odébb mozdultam, biztos nem szándékos – gondoltam. Ismét ott motoszkált a kéz az ágyékom környékén. Teljesen az ajtóra csúszva lenéztem és láttam, hogy egy ártatlan külsejű, agyonfestett tizenhat éves kiscsaj játszadozik. Elöntött a düh, egy határozott mozdulattal magam elé tettem a táskámat. Jött a megváltó megálló is.
Pár percig ácsorogtam a megállóban, ahová kezdtek gyűlni az újabb utasok. Azon gondolkodtam, hogy vajon azért csinálta ez a kiscsaj, mert annyira kíváncsi már, vagy azért, mert már semmi sem számít. A kedves szülő meg fel van háborodva, ha nemi erőszak áldozatává válik az ártatlan kislányuk…
