Nem könnyű egy szingli élete. Minden este csinálni kell valamit, hogy ne érezze magát szarul az ember. Szívtipróskodni folyamatosan, hogy visszaigazolásokat kapjunk. Hülyeség az egész. Én már kibékültem a helyzettel. Hiába tombolnak a hormonjaim a tavasszal együtt, nem érdekel.
Elképesztően jó érzés, amikor felhívnak a haverok, hogy óriási buli lesz este, és az a dögös csaj is ott lesz a legutóbbi bárból – menjek! De nem megyek. Lemondtam. Vettem egy könyvet, és már alig vártam, hogy hazaérjek és olvasni tudjam.
Rendet raktam, megöntöztem a virágaimat, és elkészítettem a vacsorámat. Még a metrómegálló melletti zöldségesnél jól bevásároltam, felturbózott lecsót főztem és kinyitottam egy üveg chardonnayt.
Mindent tálcára pakoltam egy gyors zuhany után, és egy kényelmes, kicsit sem elegáns pólóban, felfrissülve, tisztán az ágyra kucorodtam egymagamban vacsizni. Abszolút meg voltam elégedve a főztömmel, így még a híradó is befogadhatónak tűnt. Kikapcsoltam a dobozt és a telefonomat (nehogy mégis elcsábítsanak a haverok) és belefogtam új szerzeményem olvasásába.
Őszinte leszek, nem emlékszem a pillanatra, amikor elájultam, de eszméletlen jól aludtam, nem álmodtam semmit és reggel olyan voltam mintha kicseréltek volna. Orgazmus.
