Ma e-mailt kaptam egy olasz excsajomtól. A megismerkedésünk néhány évvel ezelőtt nem volt valami hosszú folyamat…

Egy nyaraláson találkoztam vele. Az utolsó este elmentünk bulizni, és ott láttam meg. Csak bámultam. Mellé lopakodtam, csak álltam mellette, ő meg mellettem. Mozogtunk a zenére és mind a ketten arra vártunk, hogy kerüljünk közelebb a másikhoz. Nem szóltunk egymáshoz, szerintem azt sem tudta, hogy külföldi vagyok. Egyre közelebb és közelebb mentem, a végén már majdnem teljesen rátapadtam. Az est hátralévő részében csak öleltük és csókoltuk egymást. Szótlanul. Búcsúzáskor mondtam el neki, hogy magyar vagyok, és lediktáltam az e- mail címemet.

Egyszer ellátogatott Budapestre, akkor ismét találkoztunk. Nem beszélgettünk sokat, csodás hétvégét töltöttünk együtt. Két napon át szeretkeztünk. Soha nem felejtem el, Yonderboi-t kellett hallgassak, de a teste, és a heves szexualitása mindenért kárpótolt. Azóta alig leveleztünk.

Most, amint megláttam a feladót, el sem olvastam mit írt, elkezdtem repülőjegyet nézegetni. Foglaltam, töröltem. Elmentem ebédelni pár haverral. Nem beszéltem róla. Este, otthon kinyitottam egy üveg point noirt és elolvastam a levelét. Prágába jön. Szeretne találkozni. Egy prágai hotelben találkozom vele. Este nyolckor. Imádom az olasz nők temperamentumát.